2011. október 12., szerda

Hörcsög lesz az óvodai jele?

Jó rég nem írtam, de mentségemre legyen írva, hogy pörögtek is velünk az események rendesen.
Először is Lizivel kapcsolatban minden vizsgálat negatív, egyedül a székletvizsgálat eredményére várunk még. Őszintén szólva megnyugtatna, ha az pozitív lenne, mert akkor tudnám a kiütései okát, nem csak egy homályos, bizonytalan magyarázat állna a furcsa csalánkiütései mögött.

Aztán sikerült vennünk eléggé kalandos úton végre egy 8 személyes autót. Mit autót? Egy buszt! :-) Ennek kapcsán szívesen felvázoltam volna a béka feneke alatt leledző családi kasszánkat, de rájöttem, hogy azonkívül, hogy ez túl intim is, ráadásul igazából még a legtöbb embernek unalmas is lenne, mert a családok zömében ismerős problémák a pénzügyek miatti feszültségek és az ebből eredő viták, veszekedések. Így rájöttem, hogy jobb, ha viták helyett támogatjuk egymást és örülünk annak, amink van: egymásnak, a gyerekeinknek, annak, hogy egészségesek vagyunk, hogy van mit ennünk, van tiszta ruhánk és meleg házunk.

Hétvégén almát szedtünk az egyik szomszédos faluban. Felavattuk az új autót és nagyon jól éreztük magunkat. A gyerekek versenyt másztak a fákra, hogy minél több almát szedhessenek, így hamar összejött 120 kg. Ez elég lesz talán év végéig. Mindenesetre a C-vitamin be van raktározva a pincénkbe karácsonyig!

És a lényeg, a fő attrakció, ami címet is ihlette.... Ki nem találnátok: ma a 19. heti ultrahangon kiderült, hogy egy egészséges KISFIÚT hordok a szívem alatt!!!
De hogy jön ide a hörcsög és főleg ovis jelként? :-)))

Szóval az első 5 gyerkőc szépen "rendesen" tervezve volt, úgy ahogy kell. (A férjem még egy helyre kis excel táblázatot is gyártott a házasságunk elején műszaki ember lévén :-)) És persze mindig nagy-nagy boldogság következett a teszt pozitívvá válásakor.
Az 5 gyerkőc után még gondolkoztunk egy darabig a hatodikon, de hamar beláttuk, hogy elég nekünk 5. Öt gyerekszobát terveztünk és építettünk, 7 személyes (volt) az autónk és én is éreztem, hogy kezd elfogyni a türelmem, a türelmünk.
És akkor a nyaralásunk alatt hasított belém a gondolat, hogy nem a közelgő és egyben már késő menstruációm jele az alhasi fájdalom, hanem egy újabb terhességé. Igen, ilyen csúnya szóval, mert enyhén szólva nem irigyeltem magam.
Dühös akartam lenni valakire vagy valamire, de nem találtam meg a dühöm tárgyát. A férjemre nem lehettem dühös, mert ebben a gyerkőcben pontosan ugyanakkora részem volt, mint neki. :-) A "fentiekre" sem tudtam haragudni, mert egy bennem létrejövő életért hogy lehetne már haragudni. Arra a kis babnyi manóra sem tudtam haragudni, de sajnos örülni sem tudtam neki. Láttam egy filmet, amiben az elején egy nő azt hitte, hogy terhes, végül kiderült, hogy csak álpozitív volt a teszt és ő örült ennek. Én meg irigykedtem rá, közben meg végtelen lelkiismeretfurdalásom volt emiatt.
Azt mondogattam a babának, hogy ne haragudjon, de én nem tudok neki örülni, és hazudni sem tudok neki, de mindent megteszek, hogy ez változzon. Csak fogalmam sem volt, hogy mit kéne tennem?
Aztán kicsit később megtaláltam egy ősrégi zongorakottámat, benne két nagyon szép, szomorkás darabbal. Azokat játszottam neki és magamnak, mert nagyon jól kifejezték a zavaromat, félelmeimet, szomorúságomat és fura, hogy ezt írom, de ezeknek az érzéseimnek a szépségét. Azt, hogy föl mertem vállalni őket.

És akkor néhány hét múlva jött az áttörés, a megvilágosodás a végtelen kacagás egy hörcsög, pontosabban egy fűegér képében. Egyik este lefeküdtünk a férjemmel aludni, amikor meghallotta, hogy az aznap kb. tizedszerre kiszökött fűegérkénk az ágya melletti kis éjjeli szekrény fiókjában kotorászik. Gyorsan elkaptuk és beraktuk a helyére. Visszafeküdtünk és akkor ott a csöndes sötétben világosodtam meg, hogy a mi kis potyautasunk foganásakor a még akkor élő és gyakran kiszökő hörcsögünk (pontosabban Lizié) is gyakran ebben a fiókban kötött ki, ott, ahol a gumióvszereket rejtegetjük. Mert persze ki nézi a sötétben este, a finom hevületben, hogy van-e lyuk a gumin???
Én ezen annyira, de annyira elkezdtem kacagni, hogy alig bírtam elmondani a férjemnek és nem is bírtam percekig abbahagyni. Szegény férjem először nem tartotta ezt viccesnek, de aztán a jó kedvem őrá is átragadt és hosszú percekig vihogtunk hangosan, annyira, hogy másnap meg is kérdezte az egyik gyerkőc, hogy ugyan mit nevettünk annyira az éjjel. Én persze, rögtön kitaláltam, hogy ennek a születendő gyerkőcnek hörcsög lesz a jele az oviban, mert egy hörcsögnek köszönheti, hogy van.

Hát ilyen egyszerű a válasz a címben szereplő kérdésre. És azóta, hogy kiderült, hogy nem csak egészséges, de egy plusz ajándékként még kisfiú is, azóta újra visszatért az az érzésem, hogy nincs előttem akadály, mindenre képes vagyok.

Mindenesetre a fűegeret lecseréltük teknősre.... :-)))
Jó éjt mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése