Változatos, mint maga az Élet avagy a fosós-hányós vírus különböző megjelenési formái

Szóval az úgy kezdődött, hogy múlt pénteken nekifogtam, hogy levágjam a hat kakasunkat, mert másnapra vártuk a testvéreimet, édesanyámat és mindenféle "csatlakozásaikat" vendégségbe. Ez rajtunk kívül 14 felnőttet és 6 gyerkőcöt jelentett. Nem gondoltam én ezt végig, délután már nagyon fáradt voltam és a gyerekek meg őrülten rohangáltak, motoroztak. Ekkor hányt először Emma (5 és fél éves), de azt hittem csak a rohangálás miatt. Később még 2x hányt, ezért megkértem a férjem, hogy írjon egy e-mailt a családi levelezőlistán, és tudassa velük, hogy van ez a hányás, ami még nem tudom, hogy mi, de joguk van róla tudni, főleg a gyerekeseknek és döntsenek ők, hogy jönnek-e vagy sem.
Emma éjfélig még kétszer hányt, de se láza nem volt, se más tünet. A bátyámék a két kis gyerekükkel másnap mégis úgy döntöttek, hogy ők nem jönnek, mert ők nagyon hányós típusúak, így inkább nem kockáztattak.
A legidősebb bátyám jól le is szúrt, hogy miért kellett nekik szólni, én is bántam kicsit, de a további napok eseményei miatt később már láttam milyen jól tettem, hogy szóltam nekik.

A vendégség remekül sikerült! Mindenki jó kedvű volt, megismerhettük a húgom új udvarlóját, sokat beszélgettünk, nevettünk, a gyerekek jót játszottak és Emma is remekül volt, nem látszott rajta, hogy bármi baja lenne.

Másnap reggel el kellett mennem Ceglédre egy rendezvényre, mint szoptatási tanácsadó, így sajnos nem tudtam kipihenni az előző napi vendégséget rendesen és ráadásul délután éreztem, hogy felfázásos tüneteim vannak. Nagyon csodálkoztam, mert várandósan még sosem volt ilyen. Óráról órára erősödtek a tünetek, gondoltam ennek fele sem tréfa, hiszen ez veszélyes lehet a pocakomban növekvő kis Félixre is, így este megkértem a férjem, hogy menjen el a szomszédos város ügyeletes gyógyszertárába és hozzon nekem antibiotikumot. (Ilyenkor úgy örülök, hogy orvosként végeztem és legalább a családnak tudok receptet felírni.)  Még aznap este be is vettem az egyadagos gyógyszert és másnapra határozottan jobban lettem, majd keddre teljesen jól.
De csak majdnem....
Hétfőn délelőtt Lizi (3 és fél éves) az ágyon ugrálás közben egyszercsak hányt egyet, de én még mindig naívan azt hittem, hogy csak az ugrálástól. Aztán délben zokogva jött haza Helena (9 és fél éves), mert a tanítónénije nem engedte, hogy ő legyen a megbeszéltek szerint a karácsonyi darab főszereplője, mert nem hajlandó indulni a mesemondóversenyen. Megbeszéltem Helenával, hogy mit miért és hogyan és abban maradtunk, hogy másnap bemegyek beszélni a tanítónénijével. Az utolsó óra utánra akartam bemenni autóval, mert már nem bírom erővel a biciklis utánfutót, de akkor derült ki, hogy sajnos a fiam égve hagyta benne az egyik lámpát és lemerült az akksija. Így megvártam, hogy Helenáék haza érkezzenek és gyorsan bicajjal mentem be a suliba. Megbeszéltem amit kellett a tanítónénivel és hazafelé már éreztem, hogy valami nem stimmel.
Fulladtam és úgy éreztem, hogy leesett a vérnyomásom. Közben 1 óra lett, indulnom kellett volna Emmáért az oviba, de csak egy csésze kapuccsinó után tudtam, minden erőmet összeszedve, természetesen biciklivel. (Ráadásul már hetek óta nem iszom kávét, mert igyekszem leszokni róla.)
Sikerült valahogy hazaevickélnünk és onnantól kezdve egyre rosszabbul lettem. Először azt hittem a kimerültség miatt, ezért minden erőmet összeszedve összeszereltem az autónk akkumlátorához a feltöltő berendezést. Közben fulladtam, fáztam, vacogtam, de nem volt lázam. Fájt a derekam bal oldalon és estére már fel sem bírtam kelni. Fel is hívtam egy kedves nőgyógyász ismerősömet, mert attól féltem, hogy a láz nélküliség és az antibiotikum ellenére mégiscsak vesemedence-gyulladás lett a hólyaghurutból. Ő említette, hogy most egy gastrointestinális járvány van, ő inkább azt tartja valószínűnek, de másnap szívesen megvizsgál, ha bemegyek hozzá a kórházba.
Na, erre nem került sor, mert egész éjjel lázasan, fél óránként igazi gyomorgörcsökkel jajgattam alvás helyett. Közben meg annak örültem, hogy "csak" egy enterális vírus, nem pedig egy vesemedence-gyulladást okozó baci.
Másnap egész délelőtt feküdtem. A három kicsi (kikunyiztam, hogy Emma maradhasson itthon, hogy ha bármi van tudjon segíteni) örömmel nézte az ágyunkból a Kisvakondot, Kippit és társaikat szinte egész délelőtt, amíg én az ágyban próbáltam magamhoz térni. Délre az én drága férjem hazajött és én is fel bírtam már kelni, bár csak egy kis üldögélésre. Enni nem kívántam semmit. Estére egyre jobban lettem, annyira, hogy már én látttam el újra az állatokat. Örültem, hogy kész vége, túl vagyunk rajta. Csak túl korai volt az örömöm...
Mert éjjel halljuk ám, hogy valaki hány. Emma volt megint.... ágynemű áthúzása, gyerek rendbetétele, ágyba vissza. Fél óra múlva újra hány valaki. Most Helena....ááááá!!! Ágynemű áthúzása, gyerek rendbetétele, ágyba vissza.
Sem Helenát, sem Emmát nem engedtem másnap suliba, oviba, sőt pénteken sem. Emma jobban lett, de Helena egész nap gyenge volt, hányingere volt és péntek éjjel háromkor ő is hasi görcsökre ébredt és nem ment neki a visszaalvás. Még a meleg cseresznyemagos párna sem segített neki. Végre később sikerült egy jó nagy adag hasmenést produkálnia, hogy ilyen szépen mondjam .-) és onnantól kezdve ő is, mi is tudtunk újra aludni.
Pénteken nappal kisGyőző (7 és fél éves) is hányingerre panaszkodott, de nála csak ennyi volt. Legalábbis egyelőre. Rebekának mostanában szinte mindig híg a kakija mivel most már van előtejem, de gyanúsan sokat pukizott a napokban, így nála talán ennyi volt. Ki tudja, talán a szopizás során, ez a minimális mennyiségű előtej neki is védettséget adott.
A férjem, mint szinte mindig, most is megúszta minden tünet nélkül. Hiába, ő a legstabilabb köztünk, mint egy erős, életadó fa.
Szerencsére ránk nem jellemző a hányós vírus gyakori vendégsége, de most mi sem úsztuk meg. Mindenesetre, amikor egy 4 gyermekes ismerősöm kérdezte, hogy mennyi ideig tartott a gyerekeknél, mert sajnos náluk is megjelent ez a nem túl kedves "vendég", akkor döbbentem rá, hogy olyan változatosan jelent meg a gyerekeken és rajtam, mint amilyen változatosak vagyunk mi magunk és maga az Élet....

Sajnos a betegségek miatt idén csak egy ilyen mimikri adventi naptárra volt erőm. :-)